2006. február 4., szombat

 

A folytatás....

 

19:22 Bejegyzés

2006. január 18., szerda

Félig megválok a freeblogtól. Csak félig, mert a csillagporosom itt marad, meg a Lissza - bon-bon archívuma is. Viszont... estétől már az új helyre írom a bejegyzéseim.


14:48 Bejegyzés

Reggel munkába jövet a következő négysoros jutott az eszembe:

"Esik a hó.
Fingik a ló.
Seggen csúszik
az igazgató!"

9:14 Bejegyzés

2006. január 17., kedd

11 órási bejegyzésemhez fűzném:

Dühöm elmúlt. Ellenérzésem csökkent. Nem utálom az informatikusokat, számítástechnikusokat.

Az élet szép. :-) És rájövök újra és újra, nem vagyok egy elfuserált egyén html-kódolás terén. :-) Igaz, az elmélet hiányzik, a gyakorlati tudást is csak kb. egy éve kezdtem magamra szedni. Haladok, és alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt. Az eredményeimet látva dagad a mellem, hízik a májam, s nő az egóm. :-)

19:00 Bejegyzés

Mai nap mottója:

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél."

(Weöres Sándor: A teljesség felé) 

11:17 Bejegyzés

Nos, mivel eléggé konfliktuskerülő természetem van (ezt valószínűleg Kedvesem nem írná alá :-) ), így a blogban is igyekeztem mindig mellőzni az ítélkezést, a kitárgyalást, kibeszélést és a bíráskodást egy másik ember, főként blogos felett. DE: egyszerűen tenyérbemászó, arrogáns és kihívó egyesek viselkedése.
Elismerem és csodálom, ha valaki valamiben nagyon jó. Főként akkor, ha ismereteim azon a téren a nulla szint környékén vannak. Azt azonban felettébb utálom, ha ezért le is néznek engem. Úgy gondolja az illető, hogy alapállásban én kussoljak, még az Internet közelébe se menjek. Egyszerűen vannak olyan informatikusok (programozók, rendszergazdák, stb.), akik azt hiszik, hogy rajtuk kívül más a neten nem is létezhet.
Hogy blogot merészel vezetni? Ráadásul még nem is tematikust, hanem egy én-blogot? Sőt nem fújja kívülről az összes szaklapot, könyvet, Internetes-honlapot! Az, hogy halvány lilagőze sincs, mitől jobb az egyik böngésző a másiknál! Azt a rézfán fütyülős gizda angyalát!
S nem ám elmagyarázni a "tudatlannak", hogy "Bazd meg! Ezt én ezért gondolom így, és az azért jobb, mert...". Á! Nem! Rögtön le kell bunkózni, lehülyézni, szerencsétlennek nevezni, és lenézni olyas valamiért, amiről a másik nem tehet. Mert őt nem a számítástechnika, a programozás érdekli a születésétől fogva, hanem pl. a külkereskedelem vagy az irodalom. De mivel az élet úgy hozta, hogy kénytelen a számítógép elé ülni nap mint nap, vagy még szeret is rajta bogarászni, blogot vezetni, és azt formázni, formálni, ezt a kedves "szakértőt" tökre nem érdekli, mert ezt a hatalmas egójától észre nem veszi. Csak fikázni tud, hibát találni!
Egyet mondok! Igaz az a mondás, hogy a szegény ember előbb osztja meg azt a keveset is a nála koldusabbal, mint egy gazdag. Ez utóbbi saját pénzében fullad meg.

Ezeket a sorokat indulatból írtam, mert már gyűlt bennem egy ideje. A sok apróból lett egy nagy egész. Egy dolog váltotta ki, s ha az illető véletlenségből erre jár, talán magára ismer (ha lát az orránál tovább).

11:06 Bejegyzés

Ha már Twin Peaks és David Lynch! Én abban az időben Salgótarjánban voltam kolis (nem középiskola, és nem is főiskola, hanem esti suli), mikor először ment a tv-ben a sorozat. Akkor már csináltam a TM-et, és fogalmam sem volt arról - most nyárig -, hogy a rendező is TM-es. Hát íme újra a nyári cikk:

David Lynch és a világbéke

A sötét atmoszférájú filmek mestere, David Lynch Maharishi jógi transzcendentális meditációjának segítségével megtapasztalta a boldogságot, a teljességet, és úgy érzi, kreativitását is ennek a technikának köszönheti. A Kék bársony és a Twin Peaks rendezője hisz benne, hogy az indiai guru védikus hagyományokon nyugvó módszerének elterjedésével elérhetővé válhat a világbéke, ezért pénzt szeretne gyűjteni ahhoz, hogy az iskolákban oktassák a transzcendentális meditációt.

David Lynch 7 milliárd dollárt akar előteremteni, hogy közelebb hozhassa a világbékét egy tömeges meditációs program végrehajtásával. Az 59 éves rendező útjára indított egy alapítványt azzal a céllal, hogy a transzcendentális meditációs technika kedvező hatásából részesülhessen minden diák szerte Amerikában és a későbbiekben az egész világon.

"Szeretnék néhány igazán gazdag személyt találni, akik meglátnák ebben a dologban a fantáziát, és úgy döntenének, hogy tesznek valami értelmeset a világért. Ez a módja annak, hogy igazi békét hozzunk a földre. A valódi béke nem a háború hiánya, hanem a negativitás hiánya" - nyilatkozta az 59 éves rendező.

Lynch harmincegy éve gyakorolja a transzcendentális meditációt, és nem csak saját magán érezte jótékony hatását, hanem a marylandi, iowai és a dél-afrikai johannesburgi diákokon is, ahol az iskolában oktatják ezt a különleges módszert. A The David Lynch Foundation for Consciousness-based Education and World Peace nevű alapítványnak az a célja, hogy minden gyermeket megtanítsanak erre a technikára, és további tudományos kísérletekkel bizonyítsák a transzcendentális meditáció hatásosságát a szorongás, a magas vérnyomás, a depresszió és a drogproblémák ellen.

"Azért hoztam létre ezt az alapítványt, hogy biztosítsam: minden amerikai gyermeknek legyen lehetősége meditációt tanulni, ha szeretne" - magyarázta Lynch. "Tarthatják sületlenségnek, amit mondok, de ha találkoznának azokkal a gyerekekkel, akik megkapták ezt a lehetőséget, meglátnák: úgy ragyognak, hogy el sem hinnék."

Egy tanulmány szerint azok a tizenévesek, akiket felnőtt korukban magas vérnyomás fenyegetne, képesek lehetnek a vérnyomásuk csökkentésére napi kétszer 15 perc transzcendentális meditáció segítségével. A 156 tinédzserrel végzett georgiai kísérlet kimutatta, hogy az alanyoknak nem csak a vérnyomásuk csökkent, hanem a szívverésüket is képesek voltak lelassítani.

A 22 éves Jesse Berkowitz szerint a transzcendentális meditáció "gyökeres változást hozott az életében". Elmondta, hogy a módszer, melyet tíz éve ismert meg az iskolájában, segített megőrizni az egészségét, és mindenféle élethelyzetben hasznos társa volt.

Az ilyen iskolák semmiben sem különböznek a hagyományosaktól, csupán reggel és este meditálnak a tanulók. "Napközben, ha beülnének az egyik tanórára, nehéz lenne megmondani a különbséget" - mondta Jesse.

A transzcendentális meditáció lényege egy mantra ismételgetése. "Nem a mantra jelentésén meditálsz" - fogalmazott Lynch. "Csak az elmédben ismételgeted, és ekkor átlépsz egy határon, megtapasztalod a tiszta tudatosságot, a tiszta boldogságot. Az oktató mindenkinek saját mantrát ad. A számodra megfelelő mantrát kapod. Olyan ez, mint hogy mindenkinek megvan a maga vércsoportja."

A transzcendentális meditáció kidolgozója a nyolcvanéves Maharishi Mahesh jógi, aki a Beatles együttes gurujaként vált híressé a hatvanas években. Közel hatvan évvel ezelőtt fejlesztette ki egyszerű meditációs technikáját az indiai védikus, spirituális hagyomány nyomán. A módszer segít a gyakorlójának a tudatosság magasabb szintjére emelkedni. Lynch szerint "Maharishi szent ember, aki megtanít arra, hogyan legyél magad is szent". A rendező a hetvenes években a húga közvetítésével ismerkedett meg a jógi meditációs technikájával, akkoriban, mikor első filmjét, a Radírfej című kultmozit forgatta. Mielőtt elkezdett volna naponta kétszer meditálni, egészen más volt az élete. "Harag, félelem és szorongás volt bennem" - mondta Lynch. "Még mindig megvannak. Nem világosodtam meg. De sokkal-sokkal-sokkal jobb. Az élet annyira gyönyörű."

Bár Lynch presbiteriánus keresztényként nevelkedett, vallási meggyőződése nem mond ellent a jógi tanainak. A transzcendentális meditáció hívei szerint mindez csupán egy módszer, és nem vallás. Követői között mindenféle vallású akad, a Maharishi University of Management egyik vezetője például hithű római katolikus.

"Ez nem agykontroll. Bármilyen vallású is legyen valaki, ha gyakorolja a transzcendentális meditációt, arról számol be, hogy mélyebben megérti a saját vallását, nagyobb betekintést nyer az összefüggésekbe. Összeáll a kép, és azok a dolgok, amik zaklattak, már nem zaklatnak többé" - oszlatta el a tévhiteket a rendező, akinek két fia és lánya is gyakorolja a transzcendentális meditációt. Lynch elsajátította a jógi repülés képességét (jóga-repülést, vagyis Lynch szidha - Lissza megjegyzése) is, ami a meditációnak egy sajátos, rendkívül intenzív formája, mikor az alany a mélységes boldogság állapotában fizikailag felemelkedik a földről.

Maharishi követői szerint a transzcendentális meditáció nem csak azokra fejti ki pozitív hatását, akik gyakorolják, hanem hasonló dolgokat lehet elérni vele az egész társadalomra vonatkozóan is, csökkenhet a bűnözés, véget érhetnek a háborúk. A jógi szerint minél többen meditálnak együtt, annál nagyobb hatást lehet elérni.

"Mi, emberi lények a világ legtökéletesebb szerkezetei vagyunk, így hát amikor csoportba gyűlünk, az olyan lesz, mint egy gyár, ahol a világ legtökéletesebb gépei békét pumpálnak a környezetbe. Letesztelték: a meditáció tényleg csökkenti a bűnözést és az erőszakot" - magyarázta Lynch a hatásmechanizmus lényegét. A társadalmi problámák, a szegénység kérdését a következő hasonlattal világította meg. "Vegyünk egy  fát, amelynek vannak levelei, ágai, törzse, gyökere. A levelek jelképezik a felszínt, és minden egyes levél beteg. Az összes jó szándék arra irányul, hogy a leveleket meggyógyítsuk, de ha az egyik végre zöld lesz, egy egyész másik ág besárgul. Maharishi híres mondása szerint: Öntözd a gyökeret, és élvezd a gyümölcsöt!"

Lynch, aki rémálomszerű, misztikus és sötét hangulatú filmjeiről ismert, nem tartja összeegyeztethetetlennek művészi stílusát a transzcendentális meditációval, sőt úgy érzi, kreativitását részint ennek a módszernek köszönheti. "Ez a tiszta kreativitás mezeje. A művészek számára a legjobb dolog, ha lemerülnek a kreativitás forrásába. Onnan jönnek az ötletek, a szorongás és a félelmek pedig eltűnnek."

Ennek ellenére a meditációról való tudását nem a filmjeivel akarja közvetíteni. "Soha nem azért készítettem filmet, hogy eladjak valamit. Mindig azt mondtam: ha üzenetet akarsz küldeni, fordulj a postához" - vallja a Twin Peaks, az Elefántember, a Kék bársony és az Útvesztőben rendezője, aki mostanában az INLAND EMPIRE (Lynch ragaszkodik a csupa nagybetűs írásmódhoz) című mozin dolgozik.

..."

(origo.hu)

8:01 Bejegyzés

2006. január 16., hétfő

Találóskérdés!

Mi a szavics?

19:15 Bejegyzés

'Dem vagyok dáthás' lehetne a kategória címe, amibe ez a szöveg kerülne:

"Engem egyáltalán nem befolyásolnak a szappanoperák. Sem a férjemet, José Armandót, sem a kisfiunkat, Mario Geraldinót."


10:38 Bejegyzés

Az meg külön "frenetikus" érzés látni, hogy egyes hivatalnokok még a szájbarágósan elküldött számsort is képesek elrontani. Pedig csak a 'kijelöl', 'töröl', és az 'átszinez' utasításokat kellett volna használnia a szövegszerkesztőben. Kb. 1 perces munka.

9:17 Bejegyzés

Hm. Itt, a munkahelyemen kell bepótolnom a blogolvasást, mert otthon nem volt rá időm. Pedig tegnap este 11-ig a gép előtt ültem. Igaz, jót beszélgettem Abbéval, és Kedvesemmel. Neki itt (is )megköszönöm erőfeszítését, hogy órákat babrált a kódokkal az este és az éjszaka, csak a kedvemért, hogy az elképzelésemet igyekezzen megvalósítani.

9:14 Bejegyzés

2006. január 15., vasárnap

Kisebbikem újabb megnyilvánulása:

Megnyírtam, megmostam a haját, megfürdettem. Mondom neki, miközben emeltem ki a kádból: - Nézd meg magad, milyen szép lettél! Az volt a válasz: - Milyen csini vagyok, ha tükörbe nézek.

19:32 Bejegyzés

Egy kicsit le vagyok konyulva, mint a Fülesmackó füle. Szar érzés rájönni, hogy a jószándékból felajánlott lehetőség a másik ember számára semmit nem jelent. Még úgy érzem, hogy nekem tesznek szívességet, hogy egyáltalán megfontolják a dolgot, vagy szóra sem méltatják. Nos, még várok egy hetet, még adok magamnak egy esélyt, hogy csalódásomat kiheverve bizodalmat visszanyerve az emberekben, meggondoljam magam.

 

17:15 Bejegyzés

Mihez hasonlítsam? Mint életlen kés után az éles? Vagy unalmas szerető után Casanova? Hát, valami ilyesmi élményt nyújtott a megélezett korcsolyám a jégen.

13:04 Bejegyzés

Délelőttre korcsolyázás lett betervezve. No, nem mintha nagy kedvem lenne hozzá, de ha ott leszek, biztos, hogy élvezni fogom. Aztán ebéd, és szundi-bundi egy kicsikét. Takarítani is kéne. ... Valahogy mióta itt lakom, ezt úgy szedett-vedetten szoktam elintézni. Amikor eszembejut, és mikor időm van rá. Lehet, hogy több részletben, de megcsinálom.

7:57 Bejegyzés

Olyan, mint Luca széke. Lassan készül, de készen lesz egyszer, az biztos. Szeretek a kódok közt böngészni, és változtatgatni a dolgokon, ahogyan nekem tetszik. Tanulok is. És ez is klasz. Persze, igyekszem a mostanihoz hasonlóra fabrikálni. Kezdetnek, azt hiszem, jó lesz. Aztán, ha megunom, vagy jobban megismerem a rendszert, akkor madj jöhet a változtatás.

7:52 Bejegyzés

2006. január 14., szombat

Elmehettem volna ma este szórakozni, de meggondoltam magam. Már lusta lettem volna egy órát reggel hazautazni. Izé, öregszem.

20:27 Bejegyzés

Nagyon csini! Azt hittem, hogy rossz oldalt hívtam be, de aztán láttam a feliratot. Tetszik. Modern, visszafogott a magamódján, el lehet rajta könnyen igazodni. Csini a freeblog új ruhája.

Ja, és kék. Aztat figyeltem meg, hogy elég sok honlap kék színárnyalatú. Ha az Internetet valamilyen színben kéne elképzelni, én azt kékben tenném.

7:54 Bejegyzés

2006. január 13., péntek

Csak sikerül begyűjtenem így péntekre egy adag alvás-mínuszt. Még szerencse, hogy valamelyest tudom pótolni hétvégén. De még így is néha lelkiismeret furdalásom van, mert nem kelek egy időben a gyerekekkel, hanem még visszafekszem, miután odaadom a nagyobbiknak a reggeli tejét. Azért nem viszem túlzásba mert legkésőbb nyolckor már kipattanok az ágyból. S ahogy egyre nőnek a gyerkőcök, úgy lesznek tapintatosabbak - biztos nem szeretik látni az álmos, morcos anyukájukat kikászálódni az ágyból -, mert
már magukra húzzák az ajtót, és eljátszanak a szobájukban. Valami megoldást kellene találni, hogy hétközben is ki tudjam magam aludni.

Csinálom ezt a diétát is. Lassan két hete. Erre ma olvasom, hogy egy bizonyos ételt, amit eddig nagy bőszen nasiztam, nem szabad enni. ... No, mindegy. Ez a pár nap bevezetésnek, próbának jó volt. Csak azt még jobban tetszene, ha a kaját nem magamnak kellene összedobni, -állítani, hanem úgy főzné nekem valaki. Akkor biztosan jobban menne a dolog. De így meg ...

14:37 Bejegyzés

Hétvége. Azon filózok, mit kéne csinálni. Ha jó idő lesz (nem esik az eső), akkor valószínűleg lemegyünk korcsolyázni. Aztán sétát is beiktatunk majd. Valami süti-készítést is ígértem a gyerekeknek. Nem kéne valami hűde bonyolultat csinálni. Az a baj, hogy nagy lesz a kísértés és én is enni fogok belőle. Hm. Akkor valami olyasmit kellene főzni, sütni, aminek az
alternatív változatát én is megehetem. Gondolkozom pudingon, illetve rizsfelfújton.
Ja, és még ott van a csapati receptje is. Meg lehetne azt is csinálni. Hamár ennivalóról írok, eszembe is jutott, hogy a nagyobbiknak borsófőzeléket ígértem tükörtojással. Ez jó lesz szombatra. Vasárnap ... pedig... hm .. még kitalálom.
Egyébként meg legszívesebben csak otthon ülnék egyedül. Ücsörögve a gép előtt, vagy az ágyon hasonfekve olvasva, vagy bámulva a villódzót, vagy jó nagyokat szundikálva. Talán a jövő hétvégén ...

10:11 Bejegyzés

2006. január 12., csütörtök

Azt hiszem, jellemző rám az iwiw-es ismerőseimnek nembéli aránya: 9 fiú és 4 lány.

Amolyan higgadt napom volt. Csendes, levegőbe révedős. Szerintem legfőképpen azért, mert álmos lehettem. Kb. 10-15 percre be is aludtam. De legalább ... frissebb lettem egy ujjnyival.

Vannak dolgok, amiről tudom, hogy saját érdekemben meg kell tennem. De ... amellett, hogy dög lusta tudok néha lenni, szükségem van egy adag vastag bőrre, amit az arcomra pakolok, valamint makacs, céltudatos elhatározásra, hogy bizony én ezt elintézem magamnak, akármi lesz is. Azért még bennem van a bizakodás, hogy megoldódik a probléma valahogy, vagy adódik egy alkalom, hogy simán elintéződjön a dolog.

19:33 Bejegyzés

Ígértem még decemberben valami meglepit így Újév kezdésre. Nos, ha minden jól alakul, akkor egy-két hét, és készen lesz.

8:23 Bejegyzés

2006. január 11., szerda

Jól van! Oké! Kinyekeregem magam. Most már, hogy a félvilág tudja, mi a búbánat bajom van, valami más témát kellene találni.

Olvasom ezeket a meséket. Konkrétan Grimm legszebb meséi rövidítve. Hát felnőtt fejjel kissé ... elgondolkoztatóak. Pl: A Jancsi és Juliskában az anyjuk szorgalmazza, hogy hagyják őket az erdőben. Aztán ott van Hamupipőke, meg Hófehérke, akikre az apjuk rá sem tojik: hogyan és miként megy soruk, a "jóságos" mostohájuk hogyan bánik velük. Ma a Tűzmanót olvastam a gyerekeknek, amiben a király aranyéhségében halállal fenyegeti a molnárlánykát, ha nem fonja arannyá a szalmát. No, ennek a csajnak sincs normális apja, mert az állította róla, hogy tud ilyet mívelni. Jön a Tűzmanó és először gyűrűért, majd nyakláncért arannyá fonja a szalmát. A harmadik éjjel, mikor a lányt azzal "zsarolja" a király, hogy ha nem fonja meg a szalmát, akkor nem veszi őt feleségül, a manó a lány leendő gyermekét kéri. A hülye csaj meg odaígéri. Persze később meg esze ágában sincs odaadni a gyerkőcöt.

A sok perverz mese között egy-kettő normálisabb is van: az egyik egy kislányról szól, akinek a ruháján és egy szelet kenyeren kívül nincs semmije, és így indul a világnak. Az útja során szépen elkéregetik ennivalóját, ruháját. S jó tett helyébe jót várj! A gyermeket a jóságáért a csillagok megjutalmazzák.

20:51 Bejegyzés

Soha nem tartottam magam tyúkanyónak, anya-típusnak, mert nem vagyok az. Szeretek foglalkozni a gyerekeimmel, ellátom őket, megteszem, ami tőlem telik. De vagyok én is. Nem nő, nem feleség, nem háziasszony, hanem egy lélek, aki nem találta meg még az útját. A saját útját. Ami mellé még bőven oda férnek a gyerekeim is kb. egyenlő arányban (mikor fogantak, megszülettek, otthon voltam velük, akkor szinte csak ők voltak fontosak).
Egy festőnek, egy énekesnek, egy képzőművésznek is lehetnek gyerekei, akiket teljes szívéből szeret, és ellát, és foglalkozik velük, közben pedig beteljesíti az életcélját: a művészetekben való kiteljesedést. Alkot.
Valami ilyesmire gondolok én is. Nem fogok képet festeni, nem fogok énekelni, nem fogok gyöngyöket fűzni, mert nem kötnek le. Táncolhatnék, ha akarnék, járhatnék a szeretetszolgálathoz önkéntesnek, ha ez kielégítené "alkotási" vágyam. De nem tudom, hogy mi az, ami nekem megfelelő.

14:46 Bejegyzés

Jót szoktam nevetni azokon a szempillaspirál reklámokon, melyek fennen hangoztatják, hogy x %-kal meghosszabbítják a használója szempilláját, meg dúsítják.
No, kérem. Ilyen alapon, mindegyik hosszabbít. Persze nem növesztő szer van bennük, hanem a nők jó részének a szempillájának vége halvány színű, vagy legalábbis olyan vékony, hogy nem szembe tűnő a tényleges hossza. A festékek pedig láthatóvá teszik még a végeket is. Így "hosszabodik" meg egy pilla.
Dúsítás: nem úgy lesz dúsabb, hogy újabb és újabb szempillák nőnek, vagyis gyarapszik a számuk. Nem. Mivel több festék lesz rajtuk, ezért látszanak többnek. A modellek meg pluszba kapnak még műszempillát a hatás fokozása érdekében.

Ha már kozmetikumoknál tartunk: most illatolok egy számomra új avonos parfűmöt. Egész tetszik. A tavaszhoz illene.

13:01 Bejegyzés

Régebbiek | Végére »