2006. január 11., szerda

Jól van! Oké! Kinyekeregem magam. Most már, hogy a félvilág tudja, mi a búbánat bajom van, valami más témát kellene találni.

Olvasom ezeket a meséket. Konkrétan Grimm legszebb meséi rövidítve. Hát felnőtt fejjel kissé ... elgondolkoztatóak. Pl: A Jancsi és Juliskában az anyjuk szorgalmazza, hogy hagyják őket az erdőben. Aztán ott van Hamupipőke, meg Hófehérke, akikre az apjuk rá sem tojik: hogyan és miként megy soruk, a "jóságos" mostohájuk hogyan bánik velük. Ma a Tűzmanót olvastam a gyerekeknek, amiben a király aranyéhségében halállal fenyegeti a molnárlánykát, ha nem fonja arannyá a szalmát. No, ennek a csajnak sincs normális apja, mert az állította róla, hogy tud ilyet mívelni. Jön a Tűzmanó és először gyűrűért, majd nyakláncért arannyá fonja a szalmát. A harmadik éjjel, mikor a lányt azzal "zsarolja" a király, hogy ha nem fonja meg a szalmát, akkor nem veszi őt feleségül, a manó a lány leendő gyermekét kéri. A hülye csaj meg odaígéri. Persze később meg esze ágában sincs odaadni a gyerkőcöt.

A sok perverz mese között egy-kettő normálisabb is van: az egyik egy kislányról szól, akinek a ruháján és egy szelet kenyeren kívül nincs semmije, és így indul a világnak. Az útja során szépen elkéregetik ennivalóját, ruháját. S jó tett helyébe jót várj! A gyermeket a jóságáért a csillagok megjutalmazzák.

20:51 Bejegyzés