2006. január 13., péntek

Csak sikerül begyűjtenem így péntekre egy adag alvás-mínuszt. Még szerencse, hogy valamelyest tudom pótolni hétvégén. De még így is néha lelkiismeret furdalásom van, mert nem kelek egy időben a gyerekekkel, hanem még visszafekszem, miután odaadom a nagyobbiknak a reggeli tejét. Azért nem viszem túlzásba mert legkésőbb nyolckor már kipattanok az ágyból. S ahogy egyre nőnek a gyerkőcök, úgy lesznek tapintatosabbak - biztos nem szeretik látni az álmos, morcos anyukájukat kikászálódni az ágyból -, mert
már magukra húzzák az ajtót, és eljátszanak a szobájukban. Valami megoldást kellene találni, hogy hétközben is ki tudjam magam aludni.

Csinálom ezt a diétát is. Lassan két hete. Erre ma olvasom, hogy egy bizonyos ételt, amit eddig nagy bőszen nasiztam, nem szabad enni. ... No, mindegy. Ez a pár nap bevezetésnek, próbának jó volt. Csak azt még jobban tetszene, ha a kaját nem magamnak kellene összedobni, -állítani, hanem úgy főzné nekem valaki. Akkor biztosan jobban menne a dolog. De így meg ...

14:37 Bejegyzés