2006. január 15., vasárnap

Egy kicsit le vagyok konyulva, mint a Fülesmackó füle. Szar érzés rájönni, hogy a jószándékból felajánlott lehetőség a másik ember számára semmit nem jelent. Még úgy érzem, hogy nekem tesznek szívességet, hogy egyáltalán megfontolják a dolgot, vagy szóra sem méltatják. Nos, még várok egy hetet, még adok magamnak egy esélyt, hogy csalódásomat kiheverve bizodalmat visszanyerve az emberekben, meggondoljam magam.

 

17:15 Bejegyzés