... illúzióim virtuális világa ...

Mai napra:

"Előítéleted a saját illúziódból és elszigeteltségedből fakad, ez a gyűlölet mélyen önmagadban lakik, és a saját összeomlásodtól való félelem táplálja."

(Stuart Wilde: Hatodik érzék)

Még nem is meséltem a szilveszterről. Volt ugyan meghívásunk egy buliba, de egész héten olyan hülye hangulat volt rajtam, hogy legszívesebben csak otthon ültem. Kölcsönkaptuk a Lost eslő széria 25 és a második széria 9 magyar feliratos, angolul beszélő részét (itt jegyzem meg, hogy annyira jó a magyar szinkron, hogy fel sem tűnt, talán csak az angol színész (játszott a Gyűrűk Urában, mint az egyik hobbit) esetében - nála is csak a jellegzetes angol hanglejtés és kiejtés miatt -, a hangbeli és nyelvbeli különbség). S egy maratonit Lostoztunk.

Kajálás? Nos, a diétámat csak szelektíve tartottam be. Az vesse rám az első követ, aki megbírja állni ünnepek táján az édesség evést. S bár úgy éreztem, hogy most visszajött az a pár kiló, amit az elmúlt egy évben sikerült magamról lerázni, január másodikán, azaz tegnap feljött rám ugyanaz a nadrág, ami még karácsony előtt. Nos, nem áltatom magam azzal, hogy nulla kiló és nulla deka volt a másfél hét eredménye, de a vártnál jobb. Bár még Apu mindig gyanakvó szemmel figyeli étkezéseimet, mert szerinte valami bajom van. A múltkor is megkérdezte: "Anorexiás vagy?" Természetesen erre csak nemmel felelhettem. Végig gondolva a dolgot, lehet, hogy egy dologban tényleg van egy kis anorexiás beütés nálam: ha tükörbe nézek, nem látom, hogy tényleg "vékony" vagyok. Egyébként is van, mit fogni rajtam. Kivéve a mellem, de az más kérdés.

Egy mondat pedig a diétámról: Kitartok elhatározásom mellett, és megvolt az első sikeres nap.

És ott kapok néha válaszokat kérdéseimre, ahonnan nem is számítok.

Azt is érdekes volt megfigyelni, hogyan megy fel a natúr joghurt ára (amit többek közt az én nyomásomra kezdtek el forgalmazni a büfében). Kb. 3-4 héttel azután, hogy kapni lehetett, 63-ról 70 Ft-ra ment fel az ára. (A közeli boltban még mindig 59-ért adják.) Mondtam is, hogy na, akkor itt többet nem is veszek. 11 Ft többlet az kissé húzós az én pénztárcámnak, különösen ha az napi.

Kíváncsi leszek a többi boltra. Bár ahol verseny van (Profi, Penny, Lidl, stb.), ott valószínűleg tényleg fogják tartani magukat egy-két hónapig az árcsökkentéshez, vagy a 0 ármozgáshoz.

Az Új Év első napján vajon "elkezdünk", "újrakezdünk" vagy "folytatunk" dolgokat?

Nincsen semmilyen fogadalmam. Már évek óta nincs. Nem is kell. Mert ha valamit tegnap sem tudok elkezdeni rendesen végig csinálni, akkor ma sem fogom.

Az év utolsó napja. Kicsit sajnálom, hogy 2005-nek vége. Nem azért, mert ez az év az életem legjobb, legszebb és legeredményesebb éve. Olyat talán nem is tudnék mondani. Évek, és kész. Valahogy 2005. kimondva is olyan kerek, olyan más. Talán azért is szimpatikus, mert a kedvenc számom az 5-ös.

Hogy milyen évet szeretnék holnaptól? Hm. Írhatnám a sablonszöveget: egészség, szerencse, gazdagság, jobb, mint az előző, stb. De valahogy ... most nem tudok semmit sem kívánni magamnak.

Néha iszonyatosan elkap az üresség. Vannak egymástól különállóan, néha összekapcsolódóan futó filmjeim, amibe néha vagy gyakran én is beleélem magam, egy vagyok velük. Aztán jön az elkülönülés érzése, mikor úgy érzem, minden csak máz a felszínen, belül pedig semmi nincs. Marad az állandó kedvetlenség, érdektelenség. A filmjeimmel való azonulás pedig csak próbálkozások, hogy mindebből kiszabaduljak.

Anyu - más okból kifolyólag - javasolta, hogy járjak pszichológushoz. Talán jót tenne. 

Örülök, hogy tetszik a képtár. Sajnos, az én képeim még nincsenek digitalizált formában. Lenne egy pár, amit szívesen beszkenelnék, de olyan akadálya van, hogy a képek begyógyultak az öntapadós oldalú albumba. Onnan károsodás nélkül nem lehet kiszedni őket.

Nincsen digitális fényképezőgépem, és a közel jövőben nem is látok rá esélyt, hogy legyen egy jobb minőségű (anyagi okok). Ha készítek is mostanában képeket (a hagyományos formában), elsősorban a gyerekek vannak rajta (őket nem szívesen pakolom ki a netre). Meg néhány kacsa, pingvin, zsiráf és elefántormány az állatkertből. Így csak mások képeivel tudok dicsekedni. Azért velük, mert nagyon tetszenek nekem. Már mozgósítottam az unokatestvéreméket, már kiszemeltem egy-két embert, akiktől képeket fogok kérni a tovább bővítéshez. Tárhely van, eszköz van, és a forma is.

Amennyiben az élet megáld egy digitális fényképezőgéppel és sok-sok alkamalommal, lehetőséggel, akkor ... saját készítésű képek is lesznek a képtárban. :-)

Egyelőre nem saját képek, csak összegyűjtöttek. Íme a képtáram:

kepblog.lissza.hu

Ha esetleg valaki még nem látná, majd holnaptól biztosan elérhető lesz.

A gyerekek korcsolyát kaptak ajándékba karácsonyra. Így itt volt az idő a felavatásra, illetve az első korcsolya-leckének. Az én lábamon is évek óta nem volt a cipő, így kis fenntartással léptem a jégre. Olyan, mint a biciklizés. Elfelejteni nem lehet. Élveztem, nagyon.

A nagyobbik vállalkozott egyedül, hogy megtanul korcsolyázni. Így aztán neki voltam támasza, oktatója, emelgetője. Egész jól halad a gyerek. És nem utálta meg. Nagy szó! Itthon arra a kérdésre, hogy szívesen jön-e legközelebb is, igennel felelt. Én is szívesen fogok menni.

A kisgyerekek még elég másként látják a világot. Erre példa a kisebbikem újabb megnyilvánulása.

Anyunál voltak, s mivel a főzés miatt a konyha kissé meleg volt, Anyu kinyitotta az ablakot szellőztetés céljából. A kisebbikem azonnal húzni kezdte a széket az ablak alá, hogy majd kinéz. Anyu persze azonnal rászólt, és elmagyarázta, hogy miért nem szabad egyedül kinéznie rajta, hogy micsoda nagy baj történne, ha ő kiesne.

A kisebbikem helyeslően bólogatott, s megjegyezte, hogy elég nagy baj lenne, mert fel kéne újból mennie - a második emeleten lévő - lakásba.

Na, ennyit az RSS-ről. Abbe ugyan elmagyarázta, de csekély értelmű medvebocsként, ... izé ... nőszemélyként, nem sikerült úgy, ahogy javasolta. Mellesleg én továbbra sem fogok címet adni bejegyzéseimnek, mert az én blogom nem ilyen. Úgyhogy aki véletlenül arra vetemedik, hogy rss-t használ a bejegyzéseim figyelésére, az ... majd olvassa azt a pár mondatot, vagy szót, amit az felhoz neki.

Egyébként pedig esik az eső. Ennyit  a tervezett szánkózásról...

Múlt pénteken takarítottam Anyuéknál. Évek óta először. Az elköltözésemig pedig igen-igen sokszor. Minden szombat délelőttöm, amit otthon töltöttem, a megszokott rítus szerint zajlott: mosogatás, portörlés, fürdő-takarítás, porszívózás, felmosás. Most is hasonló sorrenben, a beivódott mozdulatokkal tettem a dolgom. Néztem, mi változott az évek során. Egy-két könyv máshova került, egy-két tárggyal bővült a polcok tartalma. Egyébként pedig minden úgyanúgy van.

Azt hiszem, annak idején azért olvastam annyit (12-20 éves koromban), és azokat a könyveket, amiket (Jókaitól kezdve Szilvásiig), mert ezek fordultak meg hetenként a kezemben. Mert ezek kínálták magukat olvasásra. Mert már kicsi koromban rászoktattak a szüleim az olvasásra. Ma pedig... inkább hagyjuk.

Jó részt esti mesét és blogot olvasok.