... illúzióim virtuális világa ...

Mondhatnám, hogy nem vagyok normális. Nem vagyok eléggé összezavarodva, még egy elvarratlan szálat az életemben elő kellett kaparnom, hogy még zaklatottabbak legyenek napjaim.

Volt nekem egy külföldi barátom. Kb. 10 éve jártunk együtt vagy 3 hónapot egy mindkettőnk számára idegen országban. Én szakítottam azzal, hogy hazajöttem, mert úgy gondoltam, hogy muszáj. Azt hittem, hogy majd keresni fog, kéri, hogy menjek vissza, vagy vlmi hasonló. Hát nem így volt. Bele is nyugodtam, bár részemről sokáig megmaradt a szerelem. Egy elvarratlan szál. Utáltam mindig is belegondolni, hogy soha, de soha nem találkozhatom vele többet. Nem mondhatom el neki, hogy szerettem, és nem azért hagytam el, mert hidegen hagyott, hanem azért, mert hittem a tündérmesékben, vagy ha jobban tetszik, a lányregényekben. Ő, így visszagondolva, sokkal realistább volt. Én meg önző. Az egyik Ikreket jellemző horoszkópban olvastam, hogy az ilyen jegyű emberek hátrányos tulajdonsága, hogy hajlamosak bezárkózni egy saját elképzelte, felépített világba, ha a körülmények olyanok. Hát én ezt tettem. Elképzeltem egy világot magamnak, amiben én voltam a hősnő, aki bátran, határozottan eltervez vlmit és azt végrehajtja. A szerelmet pedig azzal elintézi, hogy ha a fiú igazán szereti, akkor majd megy utána árkon-bokron. Nem ám megbeszélni a dolgot a másikkal! Nem... Csak hát ez a hősnő azzal nem számolt, hogy szerelmes marad és nem tudja a múltat lezárni, feldolgozni magában. Talán most eljön az ideje. (ha egy másikat sikerült tisztázni, s mellesleg jól belegabalyodni megint... Jöhet egy újabb bonyodalom :-/ )

Szóval tegnap vettem a bátorságomat, és a neten talált egyetlen telefonszámot felhívtam abban a reményben, hogy megtalálom őt. Mázlim volt. Olyan szempontból, hogy jó számot találtam. A feleségével beszéltem, természetesen angolul. Ő nem volt otthon. Ha jól emlékszem (meglehetősen izgatott voltam, hogy ilyen részleteket megjegyezzek) Párizsban van éppen vlmelyik repülővel. (Hát igen, imádta a repülőket. Amikor én megismertem, éppen állásnélküli repülőgépszerelő volt. Ha a levegőben meglátott egy gépet, látszott a szemén, az arcán a szeretet és csodálat.) Mikor bemutatkoztam, és hogy Magyarországról keresem L-t, és egy régi barátja vagyok X országból, a csaj rögtön reagált: igen, tudom, ki vagy. L beszélt rólad.

No, itt majdnem leültem. Annyira meglepett a dolog. Meg is jegyeztem a csajnak. De ő tök nyugodtan kezelte a dolgot. Mondta, hogy gondolja azért keresem L-t, hogy megtudjam, hogyan alakult az élete. Én csak helyeselni tudtam. A lényeg, hogy megadtam a mélcímemet, mivel úgy hiszem, így sokkal egyszerűbb lenne a kapcsolatfelvétel L-val. Mivel a csaj ilyen nyílt és szimpatikus volt, volt annyi lélekjelenlétem még arra is rákérdezni, hogy nem bánja-e, ha én pár mélt váltok L-val. Természetesen nem bánja, mondta. Még megkérdeztem a nevét is. B.

Egyébként marhára csodálkozom magamon. Mikor felemeltem a telefont, voltak ugyan tervek, lejátszott beszélgetések a fejemben, de erre nem gondoltam. Nem is tudom, miért. Ja, mert azt hittem, hogy a szülei telefonszáma.

De hogy eszembejutott megkérdezni, megengedi-e a levelezgetést, meg hogy mi a neve??! No, jórészt a csajon múlott, hogy ilyen kultúrált és nyugodtnak tűnő beszélgetés zajlott le köztünk. Mintha számított volna rá, hogy hívni fogom.

Persze én is tök udvarias és készséges lennék a férjem régi szerelmével, de oltárian meglepne, hogy keresi. De ezen a csajon ez sem érződött.

No, egyelőre úgy is G levelét fogom várni. Most úgy vagyok vele, ha ír, ír, ha nem, nem. Nem akarom magam ráerőltetni. Örülni fogok, ha látom majd a méljét, és kicsit csalódott, ha nem. Legalább már tudom, hogy jól van.

.... szédít a drága a méljeiben.

Azt kell, hogy mondjam: én is hülye vagyok. Hagyom, hogy bármi is felkavarja a lelki és érzelem világomat. Nem szabadna. Legalább lenne értelme. Nem akarok csalódni, szenvedni, stb.

Most írhatnék egy jelentést a lelkiállapotomról. Kéne! Legalább ha tudnám, hogyan fogalmazzam meg a zűrzavart és bizonytalanságot!

Olyan marhaságot álmodtam. Benne volt természetesen az a bizonyos is. Meg még egy csomó ember. Le se tudom írni, mert olyan kuszaság volt az egész, hogy egy pici történet sem kanyarodna ki belőle. Ja, most lehet azt mondani, hogy az álmom a lelkiállapotomat tükrözi. (fintor hegyek!) És ez valszeg igaz is. De nem érdekel. Inkább próbálok magamra találni, vagyis hagyni az egészet a túróba. (azt hiszem, jót tesz nekem, hogy újra TM-ezek és olvastam Müller Péter egyik könyvét.:-)) Apropó, TM! De jó lenne elmenni egy bennlakásra! Ha nem felejtem el, meg is érdeklődöm, hogy mikor lesz és mennyibe fog kerülni. Aztán jöhet a kedves férj meggyőzése arról, hogy kibír nélkülem a család egy egész hétvégét.)

Válasz megvolt. És vlki nagyon hülye volt anno. Nem én. És most itt van ez az új helyzet, ami nem is helyzet, csak ha azt akarom, hogy az legyen. Tegnap jósoltam magamnak. Amit én kivettem a belőle az az, hogy várnom kell, kitisztítani a fejem, lelkem, és ha mindez megvan, akkor hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok. Ha visszagondolok az eddigi "sikereimre", akkor azok úgy történtek meg, ahogy most javasolva van nekem a jóslásban. Hát, igyekszem.

Igazából félek egy kicsit. Nem kicsit! Nagyon. Ha mindez kb. 8 éve vagy akár 6 éve történik meg, akkor repestem volna a boldogságtól és nem lennék ennyire megzavarodva. Félek attól, hogy ez az egész csak azért van, mert egyikünk sem boldog a saját életében. Félek, hogy hazudni fogok magamnak az érzéseimet illetően. Félek, hogy már annyira megváltoztunk, hogy nem működne a dolog kettőnk között. Félek, hogy vlmibe beleugrunk, ami nincs is. Ezért kell türelmesenk lenni, kivárni, hogy maguktól helyre álljanak a dolgok. És akkor biztosak lehetünk abban, hogy mit akarunk, érzünk.

No, ez is egy hétvége volt. Nem mondom, hogy rossz, de azt sem, hogy jó. Inkább: a kezdet idegtépő, a befejezés nyugalmas. Szombat reggel a kisebbik már azzal indított, hogy az idegeimet darabokra szaggatta. Azt terveztem előző nap este, hogy a kölykökkel bemegyek a városba és játszóterezünk egyet. A reggeli cirkusz miatt úgy döntöttem, hogy maradunk otthon, bekapcsolom nekik a játékot, mesét, ki mit akar, én meg takarítok. Ez valszeg jó döntés volt, mert nyugalomban telt el a délelőtt. Kedves férjem horgászni ment. (Úgy tűnik, hogy ezt nem csak én, de a gyerekek sem szeretik).

Tegnap anyuék egy kerti grillezést csináltak mamám tiszteletére. (szülinap). Egész jól sikerült. Azért szeretem az ilyen napokat, mert legalább együtt a család, illetve nem engem nyúznak a gyerekek. Én is rendesen elfáradhattam (bár valszeg az előző éjszakai fennlét is közre játszhatott), mert már 9 órakkor elaludtam.

A szombat estéről jutott az eszembe. Megnéztem a tv-ben a Benny és Joon c. filmet. Johnny Depp volt az egyik főszereplő (Sam). Megint el kell ismernem, hogy piszok jó színész és piszok jóképű egy pasas. (egyébként is vonzanak a sötét hajú és szemű, latinos férfiak ;-) )

Topik-barátnőm ma reggel lelkendezve újságolta, hogy szakít jelenlegi barátjával, mert összejött az egyik, most már volt kollégájával, akivel már régen kerülgetik egymást. A mázlista! Volt az első gondolatom. :-/  Az otthoni balhét nem irigylem tőle, viszont az új szerelmet igen.

Most tengernyi gondolatot írhatnék ehhez kapcsolódóan, de vlmi meggátol, hogy ide bepötyögjem őket. Talán, egyszer, máskor...

Kaptam de. egy mailt az egyik ősrégi haveromtól. Meglepődtem, mert féléve, hogy ismerjük egymás mélcímeit, ez az első levelkéje. No, a meglepetés leginkább a tartalomból fakadt. Egy versike, de nem éppen felemelő témájú. ;-))) Nekem ő ilyet küld???? :-))) Nem semmi egy pacák. Most találkoztam vele a büfében, megdícsértem, illetve megköszöntem kedvességét. És megígértem, hogy én is boldogítani fogom a jövőben - bosszúból - hasonlókkal. / Ugyanis, szoktam ilyen "érdekes" ("fun"-tasztikus - ellesve GY.T-től) emilkéket kapni. /

Reggel, mikor az oviban a nagyobbikat öltöztettem át, észrevettem, hogy a benti nadrág szárának az anyaga kezd kibolyhozódni Pedig csak hétfőtől hordja a gyerkőc. A nacit még anyu vette tavasszal (ha jól emlékszem az időpontra) másik kettővel egyetemben. Tényleg jól néz ki, de az anyag minősége pocsék. Kínaiban vásárolta, természetesen. Pedig már szerintem akkor is mondtam neki, hogy ott ne vegyen semmit, vagy csak akkor, ha 100 %-os pamut az anyag, bár akkor is egy kis fenntartással. Ezek a cuccok kétszeri felvételre gyártattak. Utána csak vagy otthon, vagy a kertbe a legpiszkosabb munkához vehetők fel. De mivel sz@r műszálas anyag, ezért még a gyerekre is utálom feladni. DE ha már megvan, akkor hordjuk el. :-((

Tegnap este erős elhatározásomnak eleget téve lementem az alagsorunkba egy kicsit mozogni. Ott rendeztünk be egy kis "edzőtermet". Bekapcsoltam a rádiót, majd a magnót és ubrabugráltam bemelegítésként. Aztán hastáncoltam vagy 15 percet. Utána 20 perc tekerés a szobakerékpáron. Jólesett. Pedig milyen nehéz mostanában rávennem magam a sportra! :-)))

Egy kis tanács a mai napra a horoszkópomból :-)))

Having a lot of possessions is less important than appreciating what you have.

Ready for a break? Good! Putter around in your slippers -- you remember what those are, right? -- and relax. 'Relaxing,' by the way, means a lack of activity. Oh, you can do it. Make cookies, if you absolutely have to do something.

Ma reggel újra rájöttem, hogy mennyivel szabadabb és könnyebb egy némely férfi élete, mint a nőké. Például ilyen lehet az én meglátásom szerint a férjemé is. Miért is? Mikor megismerkedtünk, gyakran úgy éreztem, hogy a munkáján és a szülein kívül nem vállal más iránt felelőséget, és  kötelesség érzete nem sok van. Maga felé persze temérdek. Most is néha úgy érzem, hogy igyekszik a saját kényelmének megfelelően irányítani a dolgokat, a család életét. Az a legnagyobb szerencsénk és szerencséje, hogy ez gyakran egybeesik a család igényeivel. De sajnos, a többit (főként a hobbiját és egyéb kisebb dolgokat) illetően nem.

Én egy önző embernek tartom magam, de úgy lettem nevelve, hogy vannak kötelességeim, és ha azokat megcsinálom, jöhetek én. Persze ezt az élet nem minden területén sikerül követnem. Ezért vagyok önző. Most mondhatnám, hogy kell ennyi, de néha úgy érzem, hogy ez is elég sok. No, mindegy. Az a lényeg, hogy általában a család szemszögéből látom a dolgokat. Legalábbis igyekszem. Ez lehet a szabadidő eltöltésével kapcsolatos kérdés, pénzügyi, stb.

A férjemnek eszébe sem jut, hogy kirándulást javasoljon egy hétvégére. Felőle otthon is maradhatunk, a gyerekek pedig szórakoztassák majd el magukat, ha tudják. A szomszéd gyerekekhez meg ne menjenek át, mert hogy néz ki az. De ők se jöjjenek át (ezt én sem nagyon szeretem "az én házam, az én váram nézet" alapján)! Akkor ki fogja szórakoztatni, lefoglalni a kölyköket???

Vegyük aztán a pénz kérdést. Tud gyűjteni, ha akar, de tudja is elkölteni. Ilyenre gondolok pl.: vesz magának egy mobiltartót (egy olcsóbbat) az új telefonhoz. OK, tegye. De: két nap múlva rájön, hogy nem is olyan jó, ezért fogja magát és vesz egy háromszor olyan drágát, és örömmel újságolja, hogy ez milyen nagyszerű tartó. Ezt nem tudta volna elsőre is eldönteni??? És hogy mi lesz a másikkal???

Vesz kaszát. Aztán rájön, hogy ő balkezes. Hogyan fog  ő így kaszálni??? (egyébként is megnézném őt kaszálás közben!!!! ) És ez a kasza került annyiba, mint egy olcsóbb elektromos szegélynyíró, amit már régóta mondok neki, hogy vegyen. Azt még kaszaként is használhattuk volna. Még ő is a balkezével. :-))

A feledékenység kérdéséről még nem is beszéltem. Engem a földig lehord, ha el merek felejteni valamit. Ő tök természetesnek veszi (jó, egy icipici lelkifurdalása van), ha pl. hetekig nem adja vissza a kölcsönkért könyvet, amit sürgősen kértek vissza. De ezt is ki adta vissza végül? Hát, én. De ha nem azonnal aznap juttatom el a tulajnak, hanem két nappal később, kaptam volna a fejemre rendesen.

Jó, mára befejeztem. De olyan jólesik ezt kiírni magamból.

Tök bírom az olyan emberkéket, akiknek jó a beszélőkéje: úgy forgatják a szavakat, hogy az mindenképpen humoros lesz. A topikon is van egy pacák, néha megjelenik és önti magából a hülyeséget, de olyankor legszivesebben össze-visszapuszilgatnám. Persze nem lehet. Legfeljebb jelképesen.

Egyszer én is kaptam hasonló bókot. Az egyik baba magazinban megjelentették a szüléstörténetemet, utána még egy-két levelemet. Természetesen az ismerősök gratuláltak. Az egyik csaj akkor megjegyezte, hogy ő nem tudná így leírni. Mert szerinte az én fogalmazásom jól sikerült. Ezen elgondolkoztam. Nem azon, hogy én hű-de-milyen-jól-írok!, hanem hogy vlki nálam is rosszabbul írhat. :-)))

Régen az írás tök természetes volt számomra. Írás egyenlő a levélírással. :-)) Ugyanis akkor tudtam és tudok igazán fogalmazni, ha van, akinek megírhatom. Ja, és ha érzelemből jönnek a szavak.

Sose gondoltam arra, hogy én esetleg szépíró legyek. Annyira nem vagyok művészlélek. :-)) Önbizalmam hozzá pedig végképp nincsen. Esetleg a tánchoz már lenne. A hastánc most a kedvencem. Persze imádom a latintáncokat is. Csak képzettségem nincsen. Az alapokig jutottam el. De így is jó. Ez van. Ha a sors úgy hozná, akkor többet fogok ebből is tudni. :-)))

Tegnap este baleset ért. A kisebbik gyerkőc fürdőzött. Szokása szerint kicsapkodta a kádból a vizet. Persze, minden alkalommal elmondom neki, hogy ez azért nem jó dolog, mert elcsúzhatunk, stb. Bár feltöröltem a vizet a járólapról, de úgy látszik, hiába. A papucsom így is csúszott. Emeltem volna ki a kádból a törölközővel, erre a lábam, putty, ki alólam, én bedőltem a kádba, a gyerek meg jól bevágta a fejét a kád másik szélébe, mikor "visszaesett". Szegénytől nem tudtam hogyan kérjek bocsánatot, mivel előtte éppen összekaptunk azon, hogy én benn legyek-e fürdőszobában vagy sem. Attól tartottam, hogy azt hiszi, direkt ejtettem vissza a kádba .

El kezdtem sírni, puszilgattam, és kértem, ne haragudjon, nem direkt volt.

A gyerek hátra fordult és ő is elkezdett bömbölni, és azt kiabálta: Anya, ne sírj! Anya, ne sírj!

Én nem tudtam, hirtelen, hogy nevessek-e a helyzet abszurditásán, vagy meghatódva tovább sírjak.

Inkább az előbbi mellett döntöttem, hogy szegény babócát megnyugtassam. Hát ilyen az én kisebbikem. :-)))

(...Hú, gondolatok!!! De most hol vannak??? ...)

Itt az ősz lassan. A nyár meg piszok rövid volt. Ha egyáltalán nyárnak lehet nevezni, ami az elmúlt két hónapban volt. Pedig alig vártam a hosszú tél után. És semmi. Még átmelegedni sem volt időm.

Most megint kezdthetjük az öltözködést. Hosszú nadrág, pulcsi, kabát, sapka, sál. Ja, meg a fűtést se felejtsem el. :-((

De még jó idő van. Pár napig. :-)) Mondják: ki kell használni. Itt a munkahelyen???

Ja, persze, ha hazaérünk, akkor. No, majd meglátom. Valóban jó lenne kiülni a kertbe. Csak hát ott vannak a gyerkőcök. Mellettük kiülés nincs vagy csak hatalmas szerencsével. :- )))